Kovácsnóta!

Lelkem kovácsa: akarat,

Verjed szablyává a vasat,

Szikrázzon az acél, sziporkázzon a vas,

Hulljon a salak, a selejtes, avas.

Minden, ami érces, legyen új, más,

Támadjon az éjben szikra, csillaghullás.

Bár fájjon a munka, feltörjön a kar,

Csak az él, aki akar!

Lelkem kovácsa: akarat,

Verjed szablyává a vasat!

Isten kardjává legyen az acél

S örök sarkcsillag előtte a cél.

Villogjon a vészben, világviharban,

S ha csorbává lesz a világuralmam,

Nem baj, acél az a kard:

Meghalhat, ki akart!