KÖVETELEM A HOLNAPOT

Gyermekként a mélység fölött

Úgy játszadozok kínjaimmal,

Mint egy még meg nem ütközött,

Váró brigád.

Mindenki új fészket kutat,

Vihar-űzte madarak módján

Keresi a fedő utat

S én nyílt vagyok.

Adj, Isten, ha félve keres,

Jobb időket szegény szivemnek,

Mert így, bizony, nem érdemes

Élet, se más.

Adj, Isten, biztos üstököt

És hogy minden fölfordulásban

Lehessek az elsők között,

Ha baj is ér.

Velem már minden megesett,

Tán önmagam is lealkudtam,

De sohse leszek kevesebb

És dacosabb.

És én a másé nem leszek,

Aki annyit, méltán dacoltam

Követelem, mi lesz a Holnap

S az Azután?