KÖVETELŐ ÍRÁS SORSUNKÉRT

Sok bajom nem volt Istenemmel,

Ő hitt bennem és kiválasztott

S kérdéseire válaszoltam

Mindig egy mámoros igennel.

Az Isten a szivemben vagyon,

Csak néha-néha el-kisétál

S szeretem a szivemet nagyon:

Sorsokat bízott rá az Isten.

Istenem, uram, elvégeztem

Sorsaidat és rendelésed,

De a szívemben nem találom

En-sorsom, aki mindig késett.

Add ide, Isten, a sorsomat,

Enyémet is add valahára,

Együtt laktok s ha szivem rohad,

Hagyd reám már szívem és sorsom.

Beteg sors, szív, de lakóházad.

Szívem, ha öli szent szeszélyed,

Eggyek voltatok a sorsokkal:

Isteni szív ez s mégsem lázad.

Szivemben élsz, sétálgatsz, uram,

De tartozol is a szívemnek,

Alázatosan, nyomorúan

Kérlek: add nekünk a mi sorsunk.

Mi: jó társad, jó gazdád voltunk,

Ne lázíts föl íly hív szolgákat,

Hallod, uram, hallod-e, hallod?!

Mi magunkat kérjük, a sorsunk.

S ha sorsunkat ide nem adod,

Majd megkeressük ezt a sorsot,

Sorsunkat a büszkét s nem vakot,

Amilyen a tied: bocsáss meg.