KÖZEL A TEMETŐHÖZ

Egy ablaka lesz a szobámnak

És arcomon ezer redő

S száz lépésre a temető.

Kis temető a falu alján,

Olyan szelíd s mégis merész:

Holdas éjen szemembe néz.

Hajnalig bámulunk egymásra

S olykor a lelkem is remeg:

Jaj, a temető közeleg.

Engem is visznek titkos szárnyak

S már azt sem tudom, hogy vagyok,

Hogy élek-e? S a Hold ragyog.

Alszik a falu, én virrasztok,

Nézem, nézem a temetőt:

Itt van az ablakom előtt.

Síró, rettegő félálomban

Ezerszer is megkérdem én:

Én szállok, vagy ő jön felém?