Középkor

A vár úrnője sólymát nézi hosszan,

Szegény vadorzó reszket a tilosban.

A vén toronyból kong a bús harangszó,

A vén barát kezében cseng a kancsó.

A jó vitézek indulnak keletre,

Fölperzselt házra tűz a naplemente.

A pince mélyén óborok hevernek,

A börtön éjén gubbaszt száz eretnek.

Tavaszi szél kel lágyan, mint az álom

És jobbágyokat himbál a faágon.