KÖZÖNY

Bús ködruhába, nézd leszáll az este.

Gyötri a csendet fuldokló ütem,

Az óra... Halld, amint ébredve - veszve,

Az összecsengést hasztalan keresve

Belehangzik a szavad, - s a szívem.

Most, - most!... Hogy biztat egyre, mindörökre

S előbbre egy lépést se jár az óra! -

- Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve

A reszkető, ijedt kis mutatóra.

Hagyd a panaszt! - Száll még sok alkony árnya,

Együtt theázgatunk sok este még.

Kéz-kézben, csendes óra jöttit várva...

Utóbb elég lesz, - neked is elég.

Kalandos terveket se foltozz váltig! -

Marad az éltünk ünnepnapja ez,

Tán jobb neked, hogy valóra nem válik, -

Tán jobb nekem, ha fészkünk sohse lesz.