Krúdy Gyula

Rómában egy éjjel, rettenetes erővel

láttalak téged:

ívlámpák, babérfák közt, egy diadalív

árnyán remegtél föl,

deresedő, tékoz, mámoros, nábobi,

ábrándozó, részeg, zokogó cimbalmos,

borba és könnybe fúlt régi lakodalmon,

mindig folytatódó ősi lakodalmon,

apám lakodalmán, fiam lakodalmán,

nagyapám lakodalmán, unokám lakodalmán

muzsikálod nekünk ősrégi bánatod

duhajul és halkan, nekikeseredve,

bortól csorgó arccal, könnytől csorgó arccal,

szivarhamus arccal nézed a dáridót, -

magyar-bucsúztató, testvéri magyar te,

süllyedő világban utolsó, legelső

cigány.