KÚTIRÁS

Földbe rejtett és homályba

A hatalmas úr keze,

Csínos útra, s fémre hítt az

Ember, s új díszt szereze,

Hogy segítsek, majd ha tűzláng

Üt ki, s dúlva terjedez;

Vagy szomjában a melegtől

Lankadó test csüggedez.

Nézd, mint szórják a szabadság

Gyors szikráit habjaim,

Mint ragyognak fénysugártól

Éledő csillámaim!

Téged hirdet, ó nagy isten,

Általad lett mindenem;

Néked, ember, hálaképen

Csörgedezzen fris vizem.