L. ÉN KESERGEK ÉS EPEDEK...

Én kesergek és epedek

Mint remetesziv,

Jut eszemben, tün szivemben,

Volt-e vajha hiv?!

De reménlem, hogy megéri,

Hogy az Isten ott megveri,

Az hol nem vólt hiv

Bár vas szivem vólna nékem,

Mégis hajlandó,

Más szive ha magnes vólna;

Néked áldozó;

Desperálni s elpártúlni

Bizony csak annak való,

Ki nem állandó - vagy:

Ki maga sem jó.

Ha próbát tett s pártúló lett,

Közöm hozzá nincs,

Koczkát vetett, azért mit nyert,

Övé az az kincs;

Én is vélem s úgy itélem,

Az ég megáld trucczára

S boszúságára.

Az örököt az zálogért

Múnka elhadni,

Az állhatatlan föcskével

Csak csak távozni;

Minden szinet kigondolni,

S álmokbúl is valót tenni,

Hitit megszegni.

Még is kész én mindenekre,

Kész az készségre,

Olajágra és fegyverre,

Engedelemre,

Inkább én irgalmassággal

Vétek, mintsem igazsággal,

Halál életre.