L HENTES ÉS SZELINDEK

Sok tehenet, ökröt, sőt bikát is, elfogott,

Ifjú korában a Szelindek, és erős

Fogaival addig tartott küzdések között,

Míg kötelet a bőszült marhára vethetett

Gazdája; s fáradásiért dicsértetett,

Tápláltatott a hív állat. Nem volt helye

Panasznak. Illyen jól folyt el több tél, tavasz.

A hentes gazda vele igen megelégedett.

Egykor tinója, mellyet le akart sujtani,

Magát szabaddá tette, s tőle elszaladt.

A hív szelindek, mint elébb, utána ment

Gyorsan, s elérvén haragosan a szilaj fülét

Megkapta; de mivel fogni már erőtlenek

Valának a vénség miatt, nem tarthatá

Az izmos foglyot. Mentegeté szegény magát,

De a kegyetlen hentes szidta mérgesen,

S elüzte s eltiltotta házától. Kinos

Éhségre jutván, nem sokára elveszett.

E költeményke nem kiván sok főtörést.

Fel-felkiálthatsz: irgalmatlan hentesek.