L. Még egyszer

Tiz éve már, mióta szép szemed’

Nem láthatom, csupán fényképedet;

Mióta egyre szítom vágyamat,

Hogy még egyszer, még egyszer lássalak!

Az a világ, mely a letünt helyét

Pótolja, arczot, színt, nevet cserélt.

Egy óhajtásom mégis megmaradt:

Hogy még egyszer, még egyszer lássalak!

Betegen, ah, tán síromhoz közel!

Hiába sóhajtok: Jövel! jövel!

Nem virrad fel többé a drága nap,

Hogy még egyszer, még egyszer lássalak!

Közelg már az idő, mely enyhet ád;

Lehunyt szemmel nem gondolok reád,

Hol örök éj tanyáz, a föld alatt,

Hogy még egyszer, még egyszer lássalak.