LÓVERSENY-DAL

Egy gondolat bánt engemet:

Lóverseny nélkül halni meg!

Elhervadni lassan, mint a remény,

Hogy olcsón kapok fiakkert oda én,

Elfogyni lassan, mint öt koronád,

Amíg kijuthatsz a nagy poron át,

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek pálya, min hat ló fut keresztül,

Vagy úrlovas, akit tövestül

Lóhátról a tribünön ülő hölgyre

Egy nagyszabású nyaktörés dönt le,

Legyek tribünhöz kent kovász,

Legyek bús, falnak ment lovász,

Mit bánom én, csak urason

Kint lehessek a Nyulason!

Ha majd a vasárnapi nép

Nyüzsög, s a versenytérre lép

Pirosló arccal s piros toalettben,

És az ajkakról e szent jelszó rebben:

Tippet a népnek!

S ha majd kilépnek

A tribünre az eleven grófok,

S viszont fejünkbe ezer tüzes srófot

Srófol a nap,

S a sok szalmakalap

Virít sárgán, mint jó földben a búza,

És feltűnést kelt a nőknek blúza

S egyebe,

Oh, a szívemet akkor vegye be

Ostromával a lóversenyi láz!

Vigyázz!

Rohanj, bár a bordád kitör,

A totalizatőr

Vár,

S már

Indul az iram a starttól,

Bár alig látod dr. Schwarztól,

Aki elibed könyököl,

De egy káromlást kinyögöl,

S mire ennek kifejezést adtál,

Úttesteken át

Fújó paripád

Lemarad, amelyikre fogadtál!

És jön az este,

A villamoson szorul az ember teste,

Tyúkszemeden áll három kövér hentes,

Viszont a kocsi levegőtől mentes,

És szólasz: A frász törje ki nyersen,

Ahol csak van még egy lóverseny,

A fészkes fene egye meg!

S aztán mélabúsan teszed hozzá:

Jövőre megint kimegyek!