LÁMIA

Szív-háborító gondolatok! sebes

Szárnyakra kelvén, mennyetek a zajos

Szelek borongó lakhelyébe,

A Balaton habozó tavába.

Én, aki Fébus húgaival szoros

Frígyet köték, a csendes öröm, s szelíd

Vígság barátságában élek;

Ez menedékhelyem a Világban.

Oh Múzsa, szívem tárgya! ki, kedvedet

A tiszta forrás csergedezésiben

Találod, és a gyenge harmat

Csöppeiben kezedet förösztöd!

Engem ha kedvelsz, jersze, virágokat

Szedj, s Lámiámnak köss koszorút: Te zengd

Osztán helyettem; mert kicsinded

Lantomat érdemi meghaladják.