Lámpa a sötétben

Sötétbe keresem a lámpát.

Jaj, merre-merre lehet Ő,

a tűz-szivű, a fényt-vető?

Ha fénye gyúlna, újra látnák,

hogy ég aranyló élete.

Most néma ő is. Fekete.

Ott nyugszik önmagába zárva

homályos árnyak öbliben,

maga se tudja, hol pihen.

Ki a dicsőség: árnyak árnya.

Ki a világfény: béna, vak.

Ki az ige: most hallgatag.

Fény-álom árnyék-szemfedője,

holt lángok alvó tűzraja,

hajnalra vágyó éjszaka.

És mégse lobban tűz belőle,

bár mélye izzó kedvtöl ég,

beléje dermed a sötét.