Lámpa körül

Napsütötte tájak álma,

csalóka, távoli mese

úgy belefájdul az emberbe

ilyen magányos őszi estén.

A lélek szállna, jaj, be szállna

ilyen magányos őszi estén,

átszelné a láng-Szaharát,

megfűrdene a Nilusban.

Pálmák sudarán sütkérezne,

megfűrdene a Nilusban,

de ez a nyirkos, dudoló szél

megdermesztette a szárnyát.

Rossz szavak, ferde nézések is

megdermesztették a szárnyát

s alig tud fáradtan repesni

rosszlevegőjű szűk szobában.

Mozdul a lélek, repes lomhán

kripta-homályú szűk szobában

és dong és dong a lámpa körül,

mint egy halódó őszi légy.