LANASSZA PALMIRÁHOZ

Szűnjél, Palmira, Kedvesem!

Vígasztalni s tovább élni ne kénszeríts.

Verd el csalfa reményedet,

S nem fogsz hasztalanul félteni engemet.

Nékem már az öröm kihalt;

Árnyéktól magamat nem csalogattatom.

Kit mindég gyötör a kemény

Sors, annak keserű nem lehet a halál.

Jer hát, jer hamar, és szakaszd

Éltemnek fonalát Éj komor asszonya!

Oh, érzem közeliteni!

Egy fájdalmam elolt számtalan ezreket.