Lángok között

És fekszem itten betegen.

Ágyamra fény cikáz,

bús villogását ismerem -

ez a tavaszi láz.

A láz, a gyász bennem cikáz -

ez a sötét tavaszi gyász.

A szemeim oly könnyesek,

s tündöklő arcom csupa seb,

tüzes-piros, vágyó-fehér.

Amerre nézek, csupa vér.

Fülemben mézes, buja szók.

Az ajkam könny, láng, csupa csók.

S a lelkem: az csupa zene,

és a kezem

oly vértelen,

mint egy beteg leány keze.

És ujjam, ujjam szótlanul -

halk, tiszta gyertya - lángra gyúl,

és tavaszi ligetek árnyán

lobog a zöld homályban árván -

Most a te szájad érezem,

egy lángkaréj beteg kezem,

s a tűz, a láng karjába fog - -

És lángolón és álmodón

sötétlombú oltárokon

én is, én is fellobbanok.