Lankadt ibolya

Lankadt ibolya forró délelőttön

ez a lány. Szája keserű, fáradt.

Úgy mosolyog, hogy fáj, s régi álmok

kísértetei játszanak árnyas, nagy szeme körül,

halovány arcán pedig a múlt emlékezik,

mindenre, ami volt. Kopott és megdicsőült.

Szórakozottan megy az utcán. Otthon

sír. Nevetése zavart, mint a szegény

lányok, kik félnek, hogy megsértik,

vagy lenézik őket. Nyúlszőr-boáját is

azért viseli, hogy alkalomadtán

legyen mivel védekezni, formálni

fejét, s maga elé tarthassa, vagy belé-

harapjon. Sokat szenvedett nagyon.

Kevés öröme volt. Megcsalták, félrelökték.

Harminchárom éves. Mint Krisztus

abban az időben, mikor keresztre feszítették.