LANTOMHOZ [1]

Itt fogsz, szerettem Lantom! ezen szelíd

Nyárfának ágán függeni; a Vidék

Csendes körűlöttünk, az Égnek

Színe kies, valamerre terjed.

Amíg Zefírnek gyenge lehelleti

Apolni fognak tégedet: addig én

A gyepre dőlvén e pataknak

Partja fölött magamat kinyugszom.

De melly setétes felleg emelkedik

Egyszerre? mint zúg fergeteges szele!

Keljünk fel. Ah! e nagy Világban

Minden öröm kicsiny és enyésző!