Lányok, lányok, magyar lányok!

Lányok, lányok, magyar lányok!

Nem is merek nézni rátok.

Ha csak látlak, megigéztek,

S elolvadok, ha rám néztek.

Ha ölelget gyönge karja,

Azt gondolom szebb a barna,

És ha szőke mosolyog rám,

Mintha mennyről álmodoznám.

Hogyha bogár szembe nézek,

Meggyúladok majd elégek,

S kökényszempár mosolygása

Szelid álom álmodása.

Néha pajkos, néha szende,

Néha lángoló a kedve;

Szép ha csélcsap, szép ha pajzán;

Gyönyörű mind a magyar lány.

Pillantása oly beszédes,

Csókja mint a méz oly édes.

Nincsen semmi csorba rajta;

Óh, beh áldott, ritka fajta!

Lányok, lányok, magyar lányok!

Haragszom én nagyon rátok.

Szivem úgy fáj, úgy megreszket,

Hogy mindnyájan nem szerettek.

Ha megtetszem a barnának,

Szőke után érzek vágyat;

S ha csak egy lány nem szeretne,

Érte gyúlnék szerelemre!