LÁNYSZÉPSÉG DÍCSÉRETE [2]

Dícsérlek hát, mig minden erőm itthagy:

A férfiból kiszakadt gondolat vagy,

Hallgatsz, de szól a trombiták szava

S ledől az elzárt Jerichó fala.

Remek városok, puszták és az ég is -

Körülötted van minden s azért mégis

Csak téged lát meg, téged, aki lát.

Éretted volt csak eddig a világ...

Eh, ostoba, nem igy, de lelkesebben,

Mint tűzimádónak vak rengetegben

Áldó hozsánna zengne ajkirul,

Ha körülötte az erdő kigyul!...

Csak vergődés a méltó hódolat: ha

Egy kőre lépsz, az fájdalmunk darabja.

S hogy befejezzem a dícséretet,

Szedjenek nagybetűből TÉGEDET!!