Látjátok, feleim

Elnéztem egyszer egy arany koporsót,

Mely csillogott a komor kirakatban

Az arany napban, fejedelmi fényben.

A tavasz minden ragyogása rajta,

Mellette elszürkült a többi érc,

A bronz, ezüst, az ólom és az ón.

A sétálók megállottak az utcán

S a loholók is e nagy fényre néztek.

...Valaki jár közöttünk boldogan,

Valaki áll fölöttünk gőgösen,

Valaki él, valaki meghal egyszer

S némán e drága arany ágyba fekszik.

Elnéztem csöndes búsan e koporsót,

Mely csillogott a komor kirakatban,

Amint mindennél büszkébben, dicsőbben

Ott tündökölt és élt ez a koporsó

És várta őt, ki benne elpihen majd.