Látomás

Megnyílt az ég ma hirtelen,

a nagy kárpitot félrevonták –

s a rőt mező ma színt kapott

és felvirult sok régi, holt ág.

Sugarat szórt a hasadék,

s egyszer csak én is belenéztem

és térdre hullva, ámulón

imába csitult szürke vészem.

Olyan hatalmas-gyönyörűt

törpe harcos még sohse látott,

s amiért eddig sírtam én,

megköszöntem a boldogságot.