LÁTTAM REJTETT TÖRVÉNYED

Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam,

Mikor megint vígan szedtem a lábam

S megint nevetett a szemem

S az Élet teljes kórusa

Megint csak énbennem dalolt

S úgy buktam föl, mint buta holt,

Megfagyottan a teljességes nyárban

S fölöttem minden kórusok kórusa:

A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett.

Kis Földeden, Uram, úgy dermedett meg

A Nyár s kivált az én nyaram,

Miként Könyvedben írva van,

Szíve te sok nazareus szentednek.

Engem rohanó gőz-szekér

Vitt halottan holt reményhez Keletnek:

Megfagytam s lángolt a világ,

Megfagyott az én új ajándék-nyaram

S egy vad zápor a gőzösünkre paskolt.

Szép volt, Uram, szörnyű és tán igaz volt,

Dörögtek a fellegeid

S menny-köved százszor is üzent

Útszéli, tünő fáknak a magasból.

Egy-egy köved nagyon talált

És sohasem válogatott,

Melyik fa pusztul, melyik marad épnek.

Láttam, Uram, akkor rejtett törvényed:

Hogy mit csinálsz: azt Te tudod.