LAURÁHOZ [1]

Rád nézek, mert szeretlek,

Rád nézek, mert gyülölsz;

Míg bájaid veszélyes

Dacával meg nem ölsz.

Rád nézek, mert gyönyört ád

Szemlélnem arcodat;

Rád nézek, mert öröm lesz

Meghalnom általad.

Rád nézek, mert talán még,

Egy kisded percre bár,

Gyülölség és szerelmünk

Cserében visszajár.

Még akkor érzenéd csak

Mi a szívgyötrelem,

A mostohán viszonzott,

A gyűlölt szerelem.

Még akkor sínlenéd csak

Kegyetlenségedet,

S nem hagynád ennyi kín közt

Elveszni lelkemet.