Leány és nő

Táncteremben hosszú sorban lányok ülnek,

Bájmosolygás játszik arcán mindeniknek;

Mind megannyi angyal, tiszta liljomszállal,

Hogy lábukhoz esnél ájtatos imával.

Meg sem foghatná az ember, hogy mint támad

Az az elterjedt faj, az asszonyi állat,

Melynek arcán nincsen költészet zománca

S elhalványult lelke nem angyalok társa;

Hogyha nem tudnók, mint lett angyalból ördög,

Hogyha nem látnók, mint lesznek lányokból nők.

Szerelem az éden, lánnyal élünk benne,

Két fának tilos csak csábító gyümölcse..

Egyik átkos fája a mindentudásnak,

Másik büszke fája halhatatlanságnak; *

Házasság a kigyó s e gyümölcsökből hoz,

Elborúl az éden, únalom árnyékoz,

S az öröktartásnak rémes ijedelme

Űz ki a kertből, nem bírván ember keble.

S hogy vesztett üdvünkhöz út se vezessen már,

Társalmi erényünk a Cherub lángkarddal.