LEÁNYFALVÁN.

Sokat hányódtam, kényszeredtem...

A kék Szamos partján születtem.

Oh hány emlékem visszafáj,

Hozzád te erdős, hegyi táj!

A Maros is jól ismer engem,

Völgyében egykor sok dalt zengtem!

Honszeretet s a szerelem

Egy búvá olvadt lelkemen.

Laktam a Spree s a Szajna partján,

Hazámnak csak a hírét hallám,

De boldog nép körében itt,

Még jobban érzém sebeit.

Légy üdvöz, bérc, légy üdvöz, várrom

S te Duna a magyar határon,

Csak vígy tovább, csak egyenest...

Légy üdvöz ifju Buda-Pest!

Itt megtaláltam végre révem’,

Itt tölt el sok jó, sok rossz évem:

Sok küzdés, percnyi nyúgalom,

Kevés öröm, több fájdalom.

A Duna halk hullámmorajja

Kifáradt lelkem’ hívja, csalja:

Odább, odább egy zöld sziget,

Egy kis falu, dombos liget.

Fogadj be, völgy, diófák árnya,

Mint fészken a madár védszárnya!

Jó pihenő, jó sirnak is,

Legyen, ha kell, hát annak is.

Ringasson el a méla hullám;

Zengjen madár az agg diófán,

Takarjon virágos halom,

Lengjen körűl lágy fuvalom!