Lecsuklik minden pilla most

Lecsuklik minden pilla most,

nem is találsz több villamost,

így járok én is itt, gyalog,

köröttem olcsó angyalok.

Kármin, sáfrány, körúti nők,

selyem harisnyák, rossz cipők

s ami búsítja bús dalom,

s fanyar arcon fájdalom.

Ha a sír szavát hallanád,

nem hallanál ily balladát.

Egy árva költő tévelyeg,

s itt méri a mély éjeket.

Egy görbe utcán remegőn

járkálok, mint a temetőn.

Ó élet! sár! láz! csúnya út!

A vége és a mélye rút.

De jó itt, mert ez utca fáj,

és szép, mert téboly ez a táj,

s álarc alól mártír-szemek,

testvér szemei rémlenek.

Festett az arcom nékem is

és szenvedés ez ékem is.

Jaj, a költő gyomrába kóc,

ő is beteg és torz bohóc.