Lefekvés után

Sóhajtanak a bútorok ropogva,

titkos szavaktól reszket a homály,

a lámpa füstje besuhan az orrba,

s az ágy fölött fullasztva szálldogál.

Az óra ver és félős hangulat nyom,

a ház lakója nyughelyére tér.

Mamlasz tevés-vevés hallszik a padlón,

vak buzgalommal rágcsál az egér.

Fülünkre húzzuk hűvös paplanunkat,

pillánk nehéz, tüdőnk lihegve fullad,

és halhatatlan félést érezünk.

S a zárt kapun bejő egy szörnyü férfi,

fehér a leple - még nevünk se kérdi -

ágyunkra ül s beszélni kezd velünk.