Legem pone mihi domine.

Uram! jegyezd ki énnekem

szent hagyományidnak szoros úttyát,

hogy serényen járjam mind örökké.

Adgy világot szűk eszemnek,

hogy éltető törvényedet

gondosan őrízvén, soha meg nem

tántorítható hűséggel, önkint

hajló szívbűl tellyesítsem.

Vezérelly engem’ Istenem!

drága szabásidnak kies úttyánn,

mert én ebben gyönyörködök. Úgy vond

szívemet tanúságidhoz,

hogy önmiattok, ‘s nem hideg

szolga gyanánt, keresetnek okáért

tellyesítsem. A’ hiúságokrúl

gyarló szememet fordítsd el,

‘s éllesztgesd szent ösvényedenn

kedvemet a’ jóhoz. Bizonyítsd meg

rajtam hű szolgádonn, a’ mit annak,

a’ ki Téged’ félve tisztel

igéretid kiszabtanak.

Hárítsd el bírószavad által, -

mert az emberénél ez szelídebb, -

a’ gyalázatot, melly engem’

szorongat. Ám Te jól tudod,

melly buzgón kívántam azoknak

megfelelni, a’ miket meghagytál.

Mentsd tehát meg e’ gondgyátúl

igazságoddal szívemet.

Végtelen irgalmú segedelmed

szállyon, kérlek, rám, ammint igérted,

hogy dühös gyalázóimnak

mondhassam: hogy szavadbann va,

‘s lessz is egész bizodalmam örökké.

Óh ne hadgyad számban megcsökkenni

e’ szavát az igazságnak,

melly bennem onnan származik,

hogy Tőlled, mint bölcsen itélő

bírómtúl kegyelmes szót reméllek.

akkor én háláló szívvel

megőrzöm szent törvényedet,

még az üdőknek örök folyamattya

tartand; ‘s útamonn úgy járdogálok,

mint veszélytelen térségenn,

nyomozván szent szabásidot.

Büszke Királyok előtt fogom én bölcs

törvényidnek nagy böcsét hirdetni,

a’ nélkűl, hogy megpirúllyak.

Gyönyörrel tellyes báj gyanánt

illetnek hagyománnyaid engem’,

úgy kedvellem azokot! Felnyújtom

parancsolatidhoz; szinte

mint annyi kincshez, esdeklő

karjaimot; nem győzi szeretni

szívem szent szabásidot; nem győzök

díszeikrűl elmélkedni.