Legenda

Egy régi délelőtt gyorsan berobbant

a hosszú, nagy szobába, mint a szél,

leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant

szivét, s beszélt, úgy ahogy más beszél,

vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant,

egy cigarettát eldobott, s kevély

száját elhúzva kacagott, s a roppant

időben egyszer meghalt és nem él.

Csak ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe

e sok-sok semmi most mégis ereklye.

Ő, mondja ő, azt mondja minden ő,

a toll, a száj, a húr, az utcakő,

azt mondja ő, mivel nyomába leng a

hír és halál. És az egész: legenda.