Legényszabály

Jól tudjuk, mily rossz borda volt

Már a legelső némber is,

Tudjuk, hogy rossz bordának az

Egész fajtája mind hamis.

Ellenkezésből ett csupán

Almát az első ősanya,

S ellenkezés lőn így a nő

Kiváló főtulajdona.

Azért ha hallja, hogy csinos

Ma is, tudjátok, mit teszen,

Azért is és azért is, ah,

Legcsintalanabbá leszen.

S mégis hol van, hol férfiú

Ki lányt nem csókol, nem szeret?

Hej, aki ily rossz fajt imád,

Bizony még rosszabb faj lehet.

De ifjak! Már saját fajunk

A lánynál ha gonoszabb,

Előzzük meg, rajtunk hogy ők

Ne fogjanak ki legalább.

Mutassuk, hogy szivünk hideg,

Nem csábít el szép szemsugár;

S velünk azonnal a leány

Ellenkezésből szembe száll.

Hogy meghódítson mindent elkövet

Mindent, aztán arathatunk

Hű ölelést, méz csókokat

Mikről oly sokszor álmodunk.

De okosan, ne adjuk ám

Magunkat végkép meg soha,

Mert keble csak addig meleg,

Amíg csábíthat általa.

Míg kín s öröm között remény

S kételkedik, addig szeret;

Ha látja, hogy már rabja vagy,

Kegyetlenül ki is nevet.

S kezdődik nagy büntetés,

Amint az régen írva áll:

„Hamis bálványt aki imád,

Elevenen pokolra száll.