LEHEL [3]

Melyik szerelmes nem választ magának

A számtalan közűl egy csillagot?

És melyik költő nem választ magának

A számtalan közűl egy bajnokot?...

Ezt Toldy Miklós, azt Kont lelkesíti;

Ki a vitéz, ki engem föltüzel?

Ki e vitéz?... a kürtharsogtatással

Országokat reszkettető Lehel!

Ez volt a hős, ez volt a kürt!... e hősnek

Halála egy nagy égzengés vala;

Kilencszáz év mult, és ez égzengésre

Most kél a viszhang: lantomnak dala.

Ti jászok és ti kúnok, hallgassátok,

Mert, ugy hiszem, legjobban érdekel

Titeket, ő, a kürtharsogtatással

Országokat reszkettető Lehel.

Mi a legjobb köszörükő? a bosszu;

Ez fente meg a magyar kardokat.

Mi a leggyorsabb fergeteg? a bosszu;

Ez hordja mostan a magyarokat.

Éles kardokkal, szélvészrohanással

A németek földére érnek el;

Elől száguld a kürtharsogtatással

Országokat reszkettető Lehel.

Hiába fented kardodat, magyarság!

Felsőbb hatalom esküdt ellened.

Harcod koporsó, óriás koporsó,

Amelybe dicsőséged temeted.

Nagy lakomája volt ez a halálnak,

S kit el nem költe: mint rab vesztegel.

Ezek között a kürtharsogtatással

Országokat reszkettető Lehel.

„Akasztófára!” dörg a német császár,

„Akasztófára e zsiványokat!

Haha, hittétek-e ti száraz fák, hogy

Teremni fogtok még virágokat?

Lám, kivirúltok újolag. - Mivelhogy

A vezér elsőséget érdemel:

Előre hát, te kürtharsogtatással

Országokat reszkettető Lehel!”

Kilépe a hős: „Isten néki, császár,

Függjek koszoruként ez oszlopon. -

Német vagy, nem t’om: lesz-e emberséged?

Meghallgatod-e végkivánatom?

Szeretnék egyszer még kürtömbe fujni,

Vén bajtársamtól hadd bucsúzzak el!”

Ekkép beszélt a kürtharsogtatással

Országokat reszkettető Lehel.

Megkapta kürtjét s úgy megfujta a hős,

Hogy a császár megsiketült bele,

Megsiketűlt és eldőlt... innenonnan

Kilencszáz éve, s még föl sem kele.

Nem is kel ő fel többé. - Jászberényben

Még megvan a kürt csorba élivel,

Mit megcsorbított a császár fején a

Győzötten is még győzelmes Lehel.