(LENGEDEZŐ SZÉLTŐL...)

Lengedező széltől suhogó zöld fának alatta

A Puha gyep tetején Coridon nagy búba merülve

Ily szomorú hangon bánatját közli ligettel,

Erdőkkel s csevegő madarakkal s erdei fákkal:

Oh Könyörűletlen szívvel elnézed e sorsom,

Durva Elek! Vagy tán nem ügyelsz dallomra kegyetlen!

Aki midőn Mopsust elhagyván búba merülnék,

S messze kiterjedező bokrok közt szívem epesztvén

Jó szíved könyörült rajtam, én véltem azonnal,

Hogy benned Mopsust, a jó Mopsust szemlélhetem ismét.

Megcsalaték, s a fergetegek komor éjbe boritják

Rám kiderűlt napnak szép fényeit, ily idegenség,

Legdrágább Elekem! hogy szállt szívedbe hanyatló,

Együgyü állapotom s keskeny aklomba betérő

Nyájam kis számát, s alacson kalibámat utálod,

S a számos nyájat bíró gazdákra tekengetsz?

Fordulj már kegyesen hozzám oh angyali termet![?]

Most amidőn a sürü homály terjedve befogja

Földünket, amidőn csendes bokrokban a nyúlak,

A Fákon madarak, s fészekben nyúgszanak együtt

És csak éji bagó huhog, és szép csergedezéssel

A patakok folynak, súhognak lenge szelektől

Messze terűlt tölgyfán zöldellő gyenge levélkék,

Zengj velem, erdőség, zengjél nagy búba merülttel,

Tedd meg, oh Elekem, hogy új Mopsusra találjak

Benned, s meg ne legyen szivem utálva előtted.

Mert valamint fákról elhúlnak gyenge levélkék,

Úgy én kedvemtől egyedűl megfosztva szomorgok,

Messze hagyám Mopsust, idegen térségre szaladván,

És már elfordulsz tőlem s végső vesztemre siettetsz

Irgalmatlan Elek! nem ügyelsz dallomra kegyetlen!

Zengj velem erdőség, zengjél mély búba merülttel,

Jer, közelíts hozzám s együtt versengve daloljunk.

Vagyha talán nem akarsz vélem dalolásra fakadni,

Jer velem e sűrű fák közt járkálva beszéljünk,

Vagy pedig e zörgő fának aljába ledöljünk

S a Komor éjnek fellegeit bánkodva csudáljuk.

Vígasztalj immár szavaiddal, Mopse vigasztalj.

Oh én emlegetém Mopsust, aki messze vetődött

Társát szüntelenűl híven könyvezve kesergi!

Mopsust emlegetém, ki kegyes volt, és könyörűlő,

Vélem-e, hogy Mopsust e kegyetlen Elekbe találom!

Nincs már semmi remény, elhallgatok, íme közelget

Éjji homálynak enyésztével a fényes hajnali csillag.

Majd még felkeresem Mopsust, s kebelemre szorítom

A könyörűletlen Eleket másoknak ajánlom,

Szünjetek, oh ligetek, s erdők, már zengeni vélem.