LENNI KELL, LENNI

Rám néznek és minden rendben van:

»Nagy valaki ez, vagy nagy senki.«

Csupán azt nem kérdi senki sem:

Gyűlölni kell-e vagy szeretni?

Úgy bánnak velem, mint kisdeddel,

Hol elaltatnak, hol fölráznak.

Minek születtem: valakinek,

Prófétának vagy zsigorásnak?

Kóbor kutyának sorsa az enyém?

Ötszáz évre kell újra lenni?

Ostoba sors, ostoba sírás:

Lenni kell, lenni, lenni, lenni.