Leo és Lina.

Nincs szebb virág mint a szerelem

Az élet kies kertjében,

Nincs annál szebb gerjedelem

Az ember tehetségében.

De sokszor nagy átokká vál,

Ha viszont érzést nem talál

Ez indulat a szivekben

S poklot teremt a mellekben.

Leo jámbor s kedvelt atyjának

Egyetlen egy magzatja.

Jó ifjú; tűz indulatjának

Korán lett áldozatja;

Mert élete tavaszában,

Ifjusága virágában

Emésztő tűzzel szerete,

De szerelmet nem nyerhete.

Hasztalan vallották szemei

Erős s ritka szerelmét,

Hiába hirdették könnyei

Fájdalmát s nagy sérelmét;

Csak hasztalan töprenkedett,

Esdeklett és reménykedett,

Lina őt nem szerette,

Áldozatit megvetette.

Remények közt és félelmében

Két tavasz már távozott,

De boldogtalan szerelemben

Sorsa még se változott.

Végre tartandó insége,

Lina makacs keménysége

Erejétől megfosztotta,

Bágyadt testét hervasztotta.

Csak még egyszer kivánta látni

Imádott ellenségét,

Szakadó melléhez szorítni

Elvesztett üdvösségét.

Eljött Lina - de az a szív,

Mely hozzá volt halálig hív,

Már kigyötrődött, már nem vert,

Csak hideg hamvában hevert.

Ott fekszik kegyetlen prédája

Lina álnok szivének,

A hűség oly ritka példája

Virágában éltének;

Mellette zokogó atyja

És ősz hajait szakgatja

Kétséggel tele szüntelen,

Átkot kér gyilkosa ellen.

Ott állt Lina s borzadozva

Néz bús áldozatjára -

Vérző szívvel és sóhajtozva

A szenvedő atyjára:

Érzeménye felgerjedett

S mit az élő nem nyerhetett,

A holtnak nem tagadhatá

És könnyét érte folyatá.

Mert a szerelem istenének

Büntető szilaj lángja,

A bánat emésztő mérgének

Boszuálló fulánkja,

Behatott Lina mellébe

S sebet ütött szivébe’,

Mely az életen rágódott

S enyhülésre nem juthatott.

És így elvonva a világtól,

Számlálva fájdalmait,

Messze minden boldogságtól

Folytatá bús napjait,

Magát búnak felszentelte

Hív kedvesét így kérlelte,

Sírját virággal födözte

És könnyeivel öntözte.

Végre egy klastrom magányában

Nem sokára meghala,

Midőn még végső órájában

Leót emlitett vala.

Egy sirhalom födi őket,

Ama ritka szeretőket,

Kik élve nem egyesültek

És halva öszvekerültek.