LETÖRT GALLY A PORBAN

Sötét hajam ma, vagy holnap

úgy lehull, mint a tölgyfalevél.

Mindenemből csúful kifosztott

az a nyár, Mea, és ez a tél.

És az arcom, mely szép volt teérted,

megijeszt s kigúnyolja magát.

Gally voltam egy tölgyön, amelyre

a nagy bú felaggatta magát.

Letörtem s elszállott felőlem

a vihar, az eső meg a szél.

Egy-egy sóhaj, mit elhoz még néha

az a nyár, Mea, és ez a tél.

Most a porba magam beleásom,

hogy el ne vesszek: bús játékszered;

hátha erre jössz, öregen, egyszer

s elmélázva kezedbe veszed.