LEVÉL [1]

Ha ez a levelem megérkezik,

Édesem, gondolj rám egy kicsit.

Képzelj magad elé: szivarozgatok,

Fáradt vagyok és csendes és nagyon elhagyott.

Azt gondolom, maholnap meghalok,

S azt is gondolom, nem kár, ha meghalok.

Elküldöm neked ezt a levelet,

De nem mint régen: csevegni veled.

Tudom én, kopott rongy már a szavam,

Jaj, hogy kényes szavam is odavan.

De kell, hogy mégis írjak teneked,

Kell, hogy búsan nézd e bús jeleket.

Felszakadó sírásod kell nekem,

Szivarozgatva tűnődni ezen.

Gyilkosság ez, gyilkosság ez, tudom,

De lásd, egyedül kínlódom nagyon.

S szívemnek jólesik ez a kis meleg:

Hogy még valaki felsír, ha izenek.