LEVÉL [2]

Tekintetes tanács,

Fogadja intésem:

Mit oly féltve őriz,

Nagy büszkeségéről

Letenni ne késsen.

Ne hevítsék lelkét

Kolosszális vágyak,

Hogy az idegenek

Egykor még Debrecen

Csodájára járnak.

Hogy azt a nagy tudást,

Ami bennünk görbed,

Ellessék - s a maguk

Részére hódítsák

Ezt az áldott földet.

Hogy eret vágjanak

A nagy gondosságon,

Mitől minden polgár

Jólétben fürdik itt

A cívis határon.

Mondom, a nyeregből

Jó lesz lejjebb szállni,

Mert hiszen Tek. Tanács

A szívből minden nap

Új csalódást vált ki.

S elolvad reménye

Szalmája, szénája,

Mint a tisztelettel

S illő hódolattal

Alulírt jégpálya.