Levél egy kivándorló kartársam után

Ki messze, messze mégy, kinek hajója már

Képzeletben talán London s Nyújorkba jár

S megváltottad már az összes expressz jegyet,

Export írótársam, fogadd részvényemet.

Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót

És egyéb városok közönsége hívott

Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,

Mert lóvá tetted a jó publikumodat.

Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák

Testére írt szerep oly fényesen bevált

S Mohamedhez a hegy, az amerikai

Ügynök jött a jogot előre váltani.

Jó volt itthon lenni, mikor a levelek

Hullottak elébed és mind szerelmesek,

Szobalány és kokott, báróné és grizett

Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?

Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém

Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,

Hottentott, patagon, egész művelt világ

Bevette boldogan a te komédiád.

Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon

S kisebb, mint a haza, a várható haszon,

Most export cikk lesz a becses személyed is,

Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!

Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,

Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,

Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,

Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!