LEVÉL JÓKAIHOZ

Vége az országgyűlésnek,

Már nem kell több dikció:

Tudjuk már, hogy amért küzdénk

Nem egyéb, csak fikció.

Egész ország csendes, nyúgodt,

Csupa boldogságban elring:

S hogy ne ébredjen, ne ríjon,

Legyezi Ritter von Sch...

Nosza tehát, édes Mórom,

Vesd le a nagy gondokat:

Múzeumba nem kell járni,

Neugebaud’ se hívogat.

Tarts egy kurta monológot,

Ilyenformát, édes Mórom:

„Füllentettem egyszer-másszor,

Hogyha megfogom az orrom;

Igértem beszélyt, novellát,

Hindut, perzsát, arabot;

Tűztem is határidőket,

Sohanapja holnapot:

Eltelt már azóta „kis-kedd”

El a „borjunyúzó pintek”,

Hogy adott igéretimre

Még oda sem hederintek.

Diszn... azaz hogy nem szép tőlem

Cserbe’ pácba’ hagyni mást;

Annál szebb lesz a novella,

Jó barátom, majd meglásd:

Ma fogom a penna végit

S firkantok a „Figyelőnek”

Olyat, hogy soh’se kivánjon

Szebbet, jobbat... szemfedőnek!”