Levél nem is messzire

Kicsi!

Ne menjünk együtt soha máskor!A múltkor, mikor ringatózva jártunk

a nagy liget kavicsos útján,

ahol két oldalt

korai juharfák

sárgás virágai

mozogtak ütemesen

befelé-kacagó dalt

– valaki szembejött!

Olyan volt, mint a Végzet;

sápadt, álmodó homlokomra,

s a szemem közé nézett –

csodálkozott: mintha kérdezte volna:

Hogy mersz te kalapod mellé

cseresznyefavirágot tűzni?

Emlékszel?

akkor elmaradt

lépésem a lépésed mellett

és egyszeriben nagyon rossz kedvem lett.

És a lelkemet

az a pillantás most is űzi.

Azóta már nem csilingel itt a nóta,

s erővel akarom Neked

az én szomorú igazságomat

megmagyarázni.

Nézd, nélkülem is tartják

felbokrétázott fejüket

a vén juharfák,

s minden úgy lesz, mint azelőtt;

még Te sem változol talán:

Ne járjunk együtt soha ezután!