LEVÉLVÁRÁS

Lim-lomos, rozzant hotelszobámba

dől a hegyekről szüreti nóta.

Lányos, kegyetlen, hajszálírásos

levelet várok három nap óta.

Roppan a szekrény százéves válla,

búgó románcot locsog a kályha.

Lázbeteg varjak serege károg...

Három nap óta levelet várok.

Fogd meg a tollat, empire-kisasszony!

Lót-fut a szél, már rossz az idő.

Potom öt percet lányos idődből

vágj a szívembe! Üsse a kő!

Zokog az utca, az eresz könnyez.

A falak sírnak, ajtóm beteg.

Lázas az ódon-divatú pamlag

s vendéget várnak a képkeretek.

Lim-lomos, rozzant hotelszobámba,

Mea, írásod én idevárom!

Fesse az arcom halottfehérre

s nyúljak el némán a rozzant vaságyon...

Lássa a szekrény százéves válla,

nézze a búgó, rőtszemű kályha;

ezek az összeboronált párok

vajj mire várnak?... Vajj mire várok?...