LI. GYŐNGYÉLETRE S AZ MEZŐRE...

Gyöngyéletre s az mezőre

Jőj és késérj el,

Ott mint gondolsz és parancsolsz,

Kedved mit kedvel:

Lauruság arany hajadat

Tisztel s rózsa ajakidat,

Marsch, marsch, ah jőj el!

Mit miveljek, ah mint menjek,

Véled táborban?

Lovagolni s vándorolni

Soha sem szoktam;

Ritka szűz laurus-mezőben,

Hervad rózsa ott hévségben, -

Itthon én dolgom. vagy:

Semmi humorom.

Mars Venusnak hiv barátja,

Egyetértenek,

Két istenség egymásért ég,

Példák sziveknek;

Melly szerelmes sziv az vitéz,

Parola itt sziv és az kéz,

Minden lépes méz.

Bár úgy légyen s bármit tégyen

Az két istenség,

Competálni és követni

Ezt, nem emberség:

Mert én vagyok egy gyarló szüz

Légyen távúl tőlem az tüz

És az vitézség.

Félve megyek az utczára,

Ritkán ablakra;

Szüleim is ellenzenek,

Zárnak lakatra:

Meg is vallom nem szeretlek.

Hogy bujdossam s véled éljek;

Én nem követlek.

Teljék azért minden kedved,

Már nem késértlek;

Ha nem kedvelsz és nem szeretsz,

Én sem kedvellek!

Isten s emberek példája,

Még megtör Amor igája,

Már nem szeretlek!