LI VÁRASI ÉS MEZŐI EGÉR

Egykor kiment mezőre a várasi egér,

Kit, régi ismeretségből, igen vidám

Szemmel látott, és jobbnál jobb szívvel fogadt

A tér mezőnek egere; hordott is neki

Azonnal és rakott eleibe ledneket,

Rozs- s búzaszemeket, és más illyen étkeket,

Diót, mogyorót, különféle gyökereket: maga

Inasként szolgált, udvarlott, kedveskedett,

Tudván, hogy a várasiak válogatók, s hamar

Elúnnak egyfélét.

A kis vacsora után,

Barátom, úgymond a várasi egér, te jobb

Állapatot érdemlesz, nem illy alávalót.

Mit gyötröd itten magadat? Hagyd e vad mezőt

És pusztaságot a férgeknek, s akinek

Tetszik. Csak egyszer élünk: érezd ezt tehát,

De vígan. Ihol! jó módot mutatok és adok,

Mint kedveltem barátomnak. S én is veled,

Egy társaságban, melly igen boldog leszek!

Jer velem, és tedd szerencsésebbé éltemet:

Jer a városba lakni.

E mézes beszéd,

Mint csaptató, a mezei egeret megfogá.

Úgy végezék, hogy éjjel esnék a menés.

Már setét volt, s mindenütt

Ember és lúd és kakas,

És komondor hallgatott.

Nagy házba, melly a várasinak szállása volt

Régulta, léptenek be. S mint örvendezett

A mezei! Más gőz, más szag csiklándoztatá

Orrát, nem mint kis ürege környékén; vajas

Sütemény, szalonna, kolbász, hús, fejér kenyér,

És minden, amivel nagy ház bir bővesen.

Frissen lakoznak: a mezei kivált örült,

És elgondolván, melly sokat tűrt, szenvedett,

Melly nagy baj és gond szerze neki eledelt, s az is

Millyen volt eddig! más világban képzelé

Magát: az órát is, mellyben szólíttatott,

Ezerszer áldá: ha pedig eszébe jutna neki,

Melly jó napokra virrad ezután fel, magán

Kívűl volt, és nem bírt örömével.

- Kis üdő telék,

Ihol! vendég jő a kastélyba: zörgetik

A kapukat, ajtók nyilnak, lármáz a cseléd;

A sok komondor, sok pudli, sok agár, kopó,

Tyúk, lúd itt-ott felzajdúl és rútúl visít.

A mezei megijed, és társának biztató

Szavát sem érti jól nagy félelem miatt.

Elvégre kérdé: Sokszor van ez, a háború

Itten? Sokszor, válaszola a várasi, de már

Csaknem rászoktam. Én, barátom, mond amaz,

Kevéssel inkább akarok élni csendesen;

Azért most a mezőre visszamegyek. Vale.