LIBAKERTI ALBERT DALA NIZZÁBÓL

Jaj, de szép ez a Nizza -

Ez, tetszik tudni, olyan altruista város,

Igaz, hogy most itt is esik az eső,

És minden sáros,

De azért most is dől a sok idegen,

S itt nyerészkednek rajtunk hidegen,

Persze - altruizmusból teszik ezt:

Hogy végre a szegény nizzai

Spekulánsoknak,

E kedveseknek és kulánsoknak

A zsebük szintén tele legyen,

Mint például nekem.

Jaj, de szép város ez a Nizza,

Minden spekulánsa hogy meg van hízva,

S barátom, a monakói király,

Megérti, hogy nekem mi fáj:

Ja! - mondta tegnap is a hotelben,

Mikor keservesen keresett

Pénzecskémből ott megebédeltem,

Ja! - mondta nekem őfelsége,

A régi jó időknek vége,

Ezek a komisz ujságírók

Mindennek elévágnak idején

S észreveszik, kedves drusza,

Ha az ember üzlete kusza,

S ha Albertéknek vaj van a fején!

Jaj, de szép város ez a Nizza,

Bár tulajdonképp

Még sincsen olyan szép,

Mint odahaza a - Libakert.

Ó! mert

Nizzába már elspekulálták

Előlem a finom telkeket,

S kissé sérti bankári lelkemet

Az ilyen becstelen konkurrencia.

De hiába! Ilyen emberek is vannak!

Ezek a nizzaiak például

Mindig csak nyerészkedni akarnak.

Ó! Liba-kert!

Miért, hogy vágyam csak hozzád kell terelnem?

Bár újabban galiba-kert

Lettél rám nézve, egyetlen szerelmem!

Ó, altruista szívem hő szerelme!

Ó, Liba-kert!

Telked hússzoros áron csak még egyszer kelne,

S ne volnál nekem gyászos hiba-kert

S ah! csiba-kert!

Ó! falho’vert

Engem kissé a Liba-kert,

S most itt heverem

Ki a sok rosszul sikerült sánszot,

S itt keverem

A hotelben a pasziánszot,

Tűnődve búsan,

Hogy kissé jóhúsban

Lévő pénztárcám mért jutott ily búra?

Minek neki

Ez a nizzai

Száműzetéses soványító kúra?

Most itt Nizzában karnevál van,

Egy álarcos bálban

Én is megjelentem.

Furcsa! hogy álarc nem volt rajtam:

Csupaszon, szépen

Mosolygott bankári képem,

S mégis vihogva fordult utánam

Az egész farsangi tömeg,

S az álarc-versenyen az első díjat

Altruista blattom nyerte meg.