Lidércnyomás

By Dezső Kosztolányi

Álmodtam ezt. Én egy sötét sarokban

láztól pihegve, csendesen,

szemem lehúnyva haldokoltam.

Rózsás tivornya volt. Csengett a víg dal,

és az én első kedvesem

találkozott a másodikkal.

Némák, fehérek voltak és meredtek,

vadul szorítottak kezet,

egymásba villant a szemük, s nevettek.

És haldokolva én is felnevettem

síró kacajjal, csüggeteg,

de erre elröpült a lelkem.