LII OROSZLÁNY ÉS KECSKE

Minek szerencsélteted ottan az irtóztató

Sziklán magadat, te (szómnak megbocsáss) bohó!

Jer ide le hozzám, itt elég zöld ág vagyon,

Zanót, s amit csak szád, szemed szeret, kiván

Minden terem itten bőven. Így édesgeté

Egykor az oroszlány a magas bércek vadát,

A kecskét, aki: szépen köszönöm mond, neked

Ezt, a barátságnak barátságos jelét,

E jó tanácsot; de vele most nem élhetek;

E hely nekem igen tetszik; van jó eledelem:

Szabad járásom és kelésem, nincs, kitől

Félhetnék. Erre az oroszlány nem szólt neki.

Nagy igéretek alatt ál tőr lappang többnyire.