Lillához távollétemben

Lilim! csoport öröm között

Tőltöm most éltemet.

Szívembe bú nem kőltözött,

Nem rág az engemet.

Sem könnyeket nem hullatok,

Sem nem sohajtok, jajgatok.

A szent barátság csillaga

Egemre felderűlt,

A tiszta boldogság maga

Felkent fejemre űlt:

De kedvem egybe sem lelem,

Mert nincs az én Lillám velem.

Ha nincs az én Lilim velem:

Mi nékem a világ!

Sokszor magamban képzelem,

Hogy a halál kivág.

Az élet édessége mi?

Mit érsz, öröm? ha nincs Lili.

A szem, fül és egyéb tagok

Múlathatnak talám:

Igen, de szív nélkűl magok

Gyarlón örűlnek ám.

Tudod pedig, szép rózsaszál!

Szívem csupán tenálad áll.

Te bírod, óh tudod magad,

Szép Lilla! szívemet:

Azért te is helyette add

Cserébe szívedet.

Enyím maradjon semmi sem,

Csak a tiédet add nekem.

De mit könyörgök íly nagyon

Galambi szívedért?

Úgy-é, hogy az nálam vagyon

Cserébe szívemért?

Nohát, ha megvan, ami kén’:

Többé nem is terhellek én. -

Ha már enyím az, akié

Vagyok, szólj, Cipria!

Olyan szerencsés több van-é?

Van-é? s ha van, ki a’?

Nincs, Cipri, nincs... De kémlel itt

Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt!

Ne szólj te erről senkinek,

Mi nem szólunk, mi se;

Hogy a világ irígyinek

Vakúljon a szeme.

Mi majd, ha boldog célt lelünk,

Tenéked oltárt szentelünk.

Én téji versbe foglalom

Érzékeny éneked,

S mellettem e szép angyalom

Hárfázni fog neked:

Így kötnek öszve új csomók,

S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!