LISZNYAI KÁLMÁNNAK

Hej Kálmán!

Igazán

Megvallván,

Bolondok

E hangok,

Melyeket

A rekedt

Trombita

Sipita.

Mit ér ez?

Ki érez

Hipp-hoppot

Csipp-csuppot?

Gyerekes

Szó repes

Ajkidon

Kálmusom.

Vajh ki mond

Ily bolond

Éneket

Te neked?

Mert bizony

Szent iszony

S rémület

A fület

Fogja el,

Míg figyel

E dalra;

Feküdj az

Asztalra

Oh kamasz!

És ne tégy

Ily dallást,

Példát végy

S nézz meg mást.

Sülülü

Bülülü

Kótyonfitty

Sipiritty

Hallgass már

Mer ‘szen kár

Fáradság,

Izzadság,

Mert mindez

Szélbe vesz!

Mily laza

Vers az a

„Nyári éj”

Kotyfos téj,

Csiriz pép,

Nem egyéb.

Tele száj,

Papagáj-

Csárogás

Semmi más,

Oly hüle,

Oly tarka,

Se füle

Se farka!

Hátha már

Egy szamár

Két tagot

Faragott

Rímekre:

Ezekre

Mit mondasz?

Még jobb az?

Például:

(Amitül

A fülem

Végtelen

Megfájul

Siketül):

Bár mán,

Kálmán!

Zengnél

Ennél

Verset

Szebbet.

Két tag,

Lásd csak,

Kurtább

Sort ád

És ez

Vershez

Furcsább.